Felemelő. Lehet ezt másképpen csinálni. Van egy képünk hogyan kell egy karmesternek viselkedni.
André Rieu nem ez a karmester. Wikipédiásan ő egy holland showman, hegedűművész, karmester és zeneszerző.
De valójában, ha akarunk látni egy embert, akit áthat a zene, és a zeneszeretet, akkor ő alkalmas erre.
Valójában André Rieu több ennél. Több ennél, mert van neki 45 muzsikusa, akik szintén ugyanúgy szeretik a zenét, mint ő – a nevük Johann Strauss Orchestra zenekar.
De tovább megyek vannak követőik, akik lehet nem tudnak így játszani a hangszereken, de szeretnének, ezért felhőtlen szeretettel hallgatják őket.
És mielőtt tévedésből bekategorizálnánk egy nagyon jó karmesterré és egy nagyon jó zenekarrá, akkor el kell mondanom, hogy ez nem lenne korrekt.
Itt valami nagyon durva dolog történt.
Van az egyes ember, aki járja a saját útját és ha van célja, akkor próbál az önkifejezés művésze lenni. André Rieunak sikerült, egy igazi egyéniségként használja a zenét, mint kommunikációt, ami által megvalósította álmát, életcélját, és művésze lett a szakmájának.
Majd létrehozott még minimum 45 ugyanilyen extravagáns zenészt.
Majd életre keltette a zenekart, mint egy önálló entitást, és mindezt megfejelte egy rajongó táborral.
Megmutatta, hogy az egyéniség minden körülmények között egyéniség marad, és a sok egyéniség pedig létrehoz önálló, élő, csodát, bebizonyítva, hogy egy társadalom így is működhet, az esztétika szintjén.
Mielőtt félreértenéd, megmagyarázom.
Az egyesember és a társadalom kapcsolata sokféleképpen alakulhat.
A lényeg, hogyan csatlakozik az egyén a társadalomra.
A kapcsolódási pont a kommunikáció.
A kommunikáció minősége határozza meg a kapcsolatminőségét,
és befolyásolja a létrejöttét, fenntartását.
Ugyanakkor ez a kommunikáció egyenlő az önkifejezéssel is.
Ha valaki jól műveli, akkor a művészévé válik, és egy egyéniséggé is.
Most jön a lényeg.
A sok egyéniség országonként, tömegben is egyénség marad.
Viccesen, akkor a különböző nemzetek sok egyéniségét már „tömegiségnek” is nevezhetnénk.
André Rieu megtanulta, vagy csak érzi, de pontosan tudja, hogy egyes országokban milyen a tömeg lelke.
Mert a közönség összekovácsolódva egy új entitás lesz.
Lesz egy közös lélek amihez, ha szólunk válaszol rá.
Minden országban egyedi a közönség, és tudnia kell azt a nyelvet, amit megértenek.
A karmester és zenekara felismerte egyes emberként az önmegvalósítást, zenekarban a (mivel nincs rá szó, így fogok rá hivatkozni) tömegmegvalósítást. A zenekar ráhangolódott a tömegre és a tömeg ráhangolódott a zenekarra.
Majd ezt megismételték több országban, annak ellenére, hogy a közönség más, a neveltetési mentalitás másképpen szocializálta az embereket.
Az egyéniséget el lehet nyomni, és ki is lehet teljesíteni. Az egyesember mentalitása lesz az alapja a társadalom, egy ország mentalitásának.
A legmeghittebb a chillei koncert, ahol az Orfeon National katonazenekarral együtt lépett fel a Johann Strauss Orchestra zenekar.
A közönség felvállalja önmagát és velük együtt énekel.
És idáig erről beszéltem, létrejött a legnagyobb fokú és legszebb kapcsolat ember és ember között, zenekar és közönség között. Létrejött egy tömegidentitás.
Chille 2013: https://www.youtube.com/watch?v=I6b2JaWbWVI
kiválogatni sorba az országokat és a linkeket